Raw Danger

  Azért gondoltam, hogy érdemes erről a játékról írni, mert úgy tűnik valahogy nem annyira ismert, mint most megjelenő társai, pedig ha a mostani pangást vesszük, ami a PlayStation 2-ön honol, akkor érdemes lenne felfigyelni rá. A játék csak PlayStation 2-re jelent meg múlt hónapban (júliusban).

  A történet szerint 2010-ben járunk (Karácsonykor), egy kitalált japán városban Geo városában, ami elég egyedi módon épült fel, hiszen a város egyes kerületei a föld alatt helyezkednek el, míg a többi része a föld felszínén terül el, de így is túlságosan alacsonyan a tengerszinthez képest. A város északi részén egy hatalmas gát akadályozza meg, hogy Geo city-t teljesen elöntse a víz. Idáig nem is lenne semmi probléma, de heves esőzések, már napok óta áztatják a várost és lakóit. Ettől a folyók megáradtak, és nem sok időbe telik, amíg ez a nyugodt város fejvesztve kezd menekülni, a gyakran 10 emelet magas hullámok elől.

  Amikor elkezdtem a játékot, bevallom az első benyomások nem voltak túl fényesek. Már a DVD borítója se volt túlságosan megfogó, aztán amikor elkezdtem a tutorial-t (vagyis azt a játékmódot, ahol megmutatják, mit hogyan kell csinálni a játékban), rögtön feltűnt, hogy sajnos grafikailag nem jeleskedik a játék. Nem a pályával, vagy a különböző víz, tűz, füst efektekkel volt gond, hanem magukkal a szereplőkel, a mozgásaikkal, mozdulataikkal, és hangjukkal. A mozgással az a baj, hogy nem túlságosan életszerű, főleg az átvezető animációkban. Ez még játék közben nem annyira észrevehető. A hangokkal a probléma, hogy a párbeszédeket néha elnyomja más hang efekt (Például a vízcsobogás, vagy akár az erős szél süvítése), így ha nem lenne a játék feliratozva, nem is vennénk sokszor észre, hogy egyáltalán párbeszéd folyik. De tulajdonképpen, ha ezek mellett el tudunk menni, (nekem sikerült) akkor egy egész jó kis kalandot játszatunk végig.

  A játék során több karaktert is irányíthatunk. (Hogy konkrétan mennyit nem árulom el, hadd maradjon ez meglepetés, de elárulom, több mint egy áltagos játékban) Ezeknek a szereplőknek a sorsa gyakran összefonódik egymással, tehát nem ritka, hogy egy játszható hőst pillantunk meg, amíg mi éppen futunk az életünkért. Az első játszható karakter egy fiatal 22 éves pincér srác, aki épp a város megnyitóünnepélyén végzi a munkáját, amikor, szép lassan, de jön a víz.

  Egy minimális angoltudás szükséges a Raw Danger-ben, ugyanis a párbeszédekben sokszor nekünk kell reagálnunk egy-egy helyzetben. Például az első karakternél lelket önthetünk társunkba, de olyat is mondhatunk neki, amitől csak még rosszabbul fogja érezni magát. Sőt egy-egy párbeszéd eredményeképpen akár a játékmenet további sorsáról dönthetünk. Ha például megkér minket a társunk, hogy kísérjük el, egy rég nem látott rokonhoz, mert aggódik érte, akkor mondhatjuk, hogy persze menjünk, és ezzel kockáztatjuk, hogy esetleg nem éljük túl ezt a kalandot, ezzel a karakterrel, vagy nem megyünk, és kihagyunk plusz 1 óra játékidőt. Persze, ha élvezzük a játékot, akkor nem is kérdés, hogy megyünk a társunkkal.

  Ami nekem tetszett még, hogy attól, hogy több irányítható karakter van, az még ne azt jelenti, hogy egy idő után monotonná válna a játék, hiszen ebben a káoszban mindegyik másképp fogja fel a helyzetet. Valaki mindent hátrahagyva menekülne, amilyen gyorsan csak tud, míg van, aki még el akar intézni valamit a városban. Sőt van olyan, akit egyáltalán nem zavar a közelgő veszély, és az utolsó percben kezdi meg az evakuációt. A karakterek között van, ártatlanul körözött bűnöző, akivel megbilincselve kell megmenekülni, míg van olyan, aki beteg és sokkal lassabban halad, mint mások, így vele különösen nehéz a megmenekülés.

  Ezeknek a karaktereknek nincs élet vonaluk, mint a többi videojáték hősnek, hiszen fizikai bántalom ritkán éri őket, de mivel tél van, és még pont elég jó idő, hogy hó helyett eső essen, így a játékban folyamatosan ázunk, és így fázunk is. Ha egy bizonyos szint alá megy a testhőmérsékletünk, akkor bizony megfagyunk.  Így fontos, hogy minden a rendelkezésünkre álló eszközt felhasználjuk. Ezek vagy felhasználható dolgok (lámpa, étel konzerv, elsősegélycsomag, stb.), vagy különböző ruhaneműk. Ezek között van olyan, ami meleget ad nekünk. Elsősorban fedett, száraz helyeken lehet fontos (például télikabát, pulóver, kesztyű), de van olyan, ami az esőtől véd. (gumicsizma, esőkabát). Sőt eszközöket fabrikálhatunk is, így egy kis szigetelő szalagból, és kukás zsákból például összerakhatunk egy esőkabátot. De ami valóban segít rajtunk az mindig valami komoly hő forrás. (gáztűzhely, hősugárzó, égő kuka). Ha egy ilyen közelébe érünk a testhőmérsékletünk, azonnal elindul felfelé, de egy gombnyomással, egy pillanat alatt felmelegedhetünk, és megszáradhatunk. Továbbá, ha van nálunk valamilyen étek, akkor azt is megmelegíthetjük, és megehetjük, így belülről melegítve magunkat, lassabban kezdünk el fázni. Végül, pedig a legfontosabb, itt menthetjük el az állásunkat.

  Összevetve, nekem tetszett a játék. A hangulata sokszor azt az érzést kelti mintha egy horrorral játszanánk. Szinte már vártam mikor ugrik ki az egyik szekrényből egy szörny, hiszen amerre megyünk mindenhol sötét, van, minden elhagyatott, csak a kiabálást, és sikolyokat hallani a háttérben, zuhog az eső, és a város épp félúton van a teljes megsemmisülés felé. Ha a kidolgozás nem is sikerült olyan fényesre, az ötletesség, igenis jelen van. Továbbá ez a játék is abból a megfontolásból készült, hogy többször is vigyük végig. Hiszen egy karakternek többféle végjáték is adott lehet. Maga a történet se rossz, hiszen valami sötét titok lapol a városban, amit a játék végére a főhősökkel együtt deríthetünk ki. Meg merem kockáztatni, hogy esetleg még filmnek se lenne rossz a történet.

Kérdéseket és hozzászólásokat a fórumon várom!