Games Convention 2008

Bevezető:

Nem szoktam sokat utazgatni, de amikor tavaly mindenki arról cikkezett, hogy a GC kenterbe verte az E3-at, egyértelmű volt, hogy ott a helyem. Ezt az útinaplót igyekszem témákra bontani, hogyha valakit nem érdekelne az egész, akkor kiszedhesse belőle azt, ami tényleg érdekli. Szóval, tessék figyelni a szalagcímeket!

Az indulás napja:

Miután telepakoltam 2 táskát, és kölcsönkértem egy ismerősöm digitális fényképezőgépét készen álltam a nagy útra. Hajnali kelés, készülődés, majd be a taxiba, és irány a hősök tere, valahol a homokóránál. A busz látszólag elég profi volt. Egy Mercedes Sprinter, első pillantásra tágas, de bizony a látszat csal. Kegyetlen szűkös, és nem csak egy magamfajta termetes embernek. De nem számít. 10 órát bárki kibír nem?

Amíg várakoztunk, tudtam, hogy hamarosan képviseltetni fogja magát az RD (Rainy Dog) klán. De vajon kik lehetnek azok. Tán csak nem az a fiatal társaság, akik 2 rekesznyi sörrel érkeztek a helyszínre?

Maga az út nem volt túl látványos. Prágát leszámítva, semmi látnivaló nem volt. Ráadásul a Cseh utak rosszabbak, mint a magyarok. Kb. délután 4 körül értünk Lipcsébe.

A Város, és a szállás:

Mint már említettem nem nagyon szoktam utazgatni. Pláne nem külföldön. Szóval akárki akárhogy hitegetett, én csak a magyarországi körülményeket tudtam elképzelni. Nos Lipcse teljesen átértékelte mindezt. Már amikor a város külső szegleteiben jártunk érezhető volt, hogy ez egy teljesen más hely volt. Minden tiszta, amerre nézünk jó kocsik, és az épületek aránylag újjak. Persze ezt csak általánosságba mondom. Természetesen Lipcse se mindenhol tökéletes. Ott is vannak kidőlt, bedőlt házak. Sőt, olyanra is volt példa, hogy megdobálták a villamosunk. De összevetve még mindig fejlettebbnek tartom, mint pest nagy részét. Igaz pest szerintem sokkal látványosabb.

Persze azt is bevallhatom, hogy a városban nem sokat cirkáltunk, de azért volt alkalmunk körülnézni itt-ott.

A szállás egy nagyon csendes, parkosított környezetben terült el. Hatalmas hófehér épület. Sehol egy grafiti, vagy szemét. Belül szintén tisztaság. A portán az angol nyelv, mint olyan eléggé hottentotta, és ez igaz a város többi részére is. Leginkább csak a kiállításon értették meg az angolt.

A szobánkon 5-en osztoztunk. 2 emeletes ágy, 1 sima, egy 4 személynek elegendő szekrény, és egy asztal 4 székkel. Ne kérdezzétek, hogyan került oda be az 5. ágy. A WC-ben már 2 tekercs rötyipapír bekészítve, elektromos kézszárító (ami még működött is), a zuhany gombbal működött, és mindez csak úgy csillogott villogott.

7-re kellett lemennünk az első emeletre, ahol a menza helyezkedett el. Én részemről elég válogatós vagyok, és persze itt is húztam a szám kicsit, de a többiek eléggé elvoltak a kajával. Ettől függetlenül nem volt sok a vacsora. Elég sok korgó gyomor hagyta el a helyszínt.

Nah de irány a város. A helyi vonatállomásra mentünk, ami egyben bevásárlóközpont. Itt leszámítva, hogy maga a vonatállomás elképesztő nagy, és szép volt belülről (fényképező persze otthonmaradt), maga a hangulata az alsóbb szinteknek olyan volt, mint bármelyik nagyobb itthoni bevásárlóközpontnak. Egyébként nem csak az állomás, de az egész város tele volt videojáték reklám plakátokkal. Nem csak a GC-t de más játékokat is teljes mellszélességgel hirdettek, ami azért is volt érdekes, mert ugye ez magyar honban nem sűrűn tapasztalható.

Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a PS3-as software, és hardware árak igencsak megegyeznek az itthonival. Viszont a PC-re azt mondták az érdekeltek, hogy jobb árban van, mint itthon. Miután nagyjából átnéztük a plázát, beestünk egy Burger King-be és tényleg, megvacsoráztunk. Ezután valahogy hazagörgettük egymást, mindenki szépen sorban lezuhanyozott, és eltettük magunkat másnapra.

Az alvás eléggé könnyen ment. Az ágyak nagyok és kényelmesek voltak. Azt még nem láttam kristály tisztán, hogy fogok lemászni az emeletes ágyról, de fő az optimizmus. A reggelinél gyorsan kiderült, hogy a GC-t sokan szeretnék megtisztelni valami odaillővel. Legalábbis mi PS-esek úgy gondoltuk, hogy ennyi kijár. Én az egyedi tervezésű PlayStation-ös pólómban. Az RD-sek pedig RD-s egyenpólóban.

A reggeli már sokkal biztatóbb volt, mint a vacsora. Mindenféle friss élelmiszert kipakoltak, mi meg válogathattunk. Sajt, sajtkrém, téliszalámi, vaj, zsömle, szeletelt kenyér, müzli, joghurt, víz, narancslé, és valami amiről nem tudtuk megállapítani mi lehet, de, hogy befele pont olyan színe volt mint kifele, az ziher.

Games Convention, avagy a vásár egy vérbeli konzolos szemszögéből:

„Welcome to the show…please, come inside”

Természetesen nem meglepő, hogy az első napon, amikor már bárki bemehetett, nem csak a sajtó, (ugye 21-én) elég nagy tömegek özönlöttek a bejárat felé minden irányból. Német, Angol, és másegyéb nemzetből származó, hátizsákos, és kézitáskás fiatalok ezrei masíroztak a bejáratokhoz. Mindenhol sorok álltak. A jegyekért, a különböző korosztályjelző karszalagokért, és persze a beléptetőknél is.

Amikor mi beértünk hirtelen azt se tudtuk mi merre van, de nekivágtunk. Mivel a társaság, akikkel legjobban összehaverkodtunk az első nap nagyrészt PC-s volt így nem csoda, hogy elég sok időt töltöttünk el a PC-vel kapcsolatos helyeken. Tény, hogy a németek nagy része még a PC-t preferálja, és ez a GC-n is kiütközött. Talán az első 2 pavilon, amit találtunk volt elsősorban PC-s. Itt olyan márkák, és harware-ek voltak kirakva, amikről még életembe nem hallottam, de aki ismerte őket, azokat lenyűgözte.

Tény, hogy többek között az ingyenesen beszerezhető promóciós cuccok beszerzése végett is indultunk neki Németországnak, és nem is kellett csalódnunk. Ez a gyűjtögetés már az első pavilonban megkezdődött. Pólók, nyakbavalók, csuklópántok, újságok, és szórólapok másztak be a hátizsákokba minden mennyiségben. Persze ezen kívül is voltak különböző ereklyék, de erről majd később teszek említést.

Szóval PC vagy PS, hardver vagy szoftver, póló vagy kulcstartó, az minket nem érdekelt. Mi csak bevágtuk a táskába, amit csak lehetett.

Maga az expo követte azt az alapelvet, hogy nagyot, hangosat, látványosat. A dübörgő zenétől, a különböző trailerek, és más előadások hangjától alig hallottuk egymást (azért persze nem egy rock koncert), a különböző lenge öltözetű hölgyek, és videojáték karaktereknek öltözött „színészek” továbbá az égígérő kiállítói pultok, figurák, és fényjátékok hozták a hangulatot minden pavilonban, csarnokban, és még a pavilonokon kívül is.

„Welcome home!”

Miután kivégeztük a személyi számítógépeket, beestünk egy pavilonba, ahol rögtön a Little Big Planet fogadott minket. Messziről már láttam a PlayStation feliratot. Igen, végre itt vagyok! Legszívesebben 5 felé szakadtam volna, hogy mindent egyszerre fedezhessek fel.

Elősszőr a Square Enix standba botlottunk, ahol engem leginkább a prémes rókafülű hölgyek nyűgöztek le, széééép hosszú prémes farkukkal (ez már perverzió).

Aztán jöttek azok a játékok, amelyek a leginkább érdekeltek engem a kiállításon. A Killzone 2, Resistance 2, és a SOCOM Confrontation hármas, ebben a sorrendben Arany, Ezüst, és Bronzhelyezést érve el nálam a kipróbálható játékok terén. A sor nem volt kicsi, de megérte. Belül mindenfele élénk sárga tankcsapdákkal, fémhordókkal, lángot imitáló díszítőelemekkel, és homokzsákokkal ellátott fekvőhelyekkel lehetett találkozni. Amikor a Resistance 2-vel játszottam, egy PlayStation-ös munkatárs kérdezte tőlem, hogy honnan jöttem. Amikor elmondtam, hogy magyar vagyok meglepődött. Pláne amikor elmondtam, hogy 10 órás út áll mögöttem. Mi a fanatizmus, ha nem ez?

 Ezután átcaplattam a SOCOM-hoz, de ott meglepődve tapasztaltam, hogy hasra feküdve kell játszani, mint ha lövészek lennénk. Poén egyébként, de nem az én stílusom. Inkább csak fotózgattam, és a háttérből figyeltem.

Majd következett a Motorstorm folytatása a Pacific Rift. Itt régi ismerősökbe botlottunk, akik épp egy PlayStation-ös munkatársat faggattak arról, hogy hol vannak a promóciós ajándékok. Rögtön kapott is mindenki. (Köszi Rooky)

A Motorstorm díszlete sem volt egyszerű. Rendkívül finom mély homok, tele fadarabokkal, mint a tengerparton, óriási traktorkerekekkel melyek alfelünk alátámasztására szolgáltak.

Eztán ismét különváltunk az RD-től és következett a Rockstar udvarháza. Gondolom tavaly a GTA IV-el kapcsolatban elsősorban a konzolosokat, nyűgözték le így idén a PC-sek, jöttek soron.

Természetes, hogy PC-s barátomat igencsak érdekelte miként is fog festeni a GTA IV számítógépen, és ennek kielégítésére lehetőségünk is nyílt. Valahogy pont be tudtunk esni egy vetítésre. Pont a konzolosok által legjobban kedvelt küldetést, a bankrablósat mutatták be. Kicsit döcögősen futott, de a grafika már ugyanaz volt, mint amit már megszokhattunk konzolon. Az előadás alatt valamit mondtak is hozzá, méghozzá angolul, de a hatalmas zajban semmit se lehetett hallani. Miután véget ért az előadás így szolt a narrátor: Please stay in your seats, because we have a little surprise for you.” Hát a meglepetés meg is volt. Kaptunk egy táskát (olyasmi, mint a bankrablós küldetésben volt, csak kisebb) benne minden jóval. (A tartalmáról majd később értekezek).  Ezután a utunk a Konamihoz vezetett. Gyors fotózkodás Snake-el, még akkor is, ha a tömeg miatt elég feszült, és merev.

Aztán beljebb mentünk, és örömmel láttam, hogy ki van rakva LAN-ba 4 MGO-s PS3, úgyhogy megmutattam a földieknek miként is szoktuk osztani a halált mi így PS-en. Nem is volt csalódás. Mindenki eldobta magát tőlem. Ám egyszercsak valami iszonyat hangosan a következő hangzik fel a ricsajból.

„And now. Straight from Tokyo please welcome HIDEO KOJIMA!”

Haverommal egymásra nézünk: FUTÁS!!!

Átpofozkodjuk, erőszakoskodjuk, tapossuk, teperjük, daráljuk magunkat a fal túlsó felére, ahol már akkora a tömeg, hogy Kojima San-t már csak a kivetítőn láthattuk, de nem érdekes. A felállás a szokásos. Egy németül beszélő showman aki Kojima tolmácsához angolul, ám a tömeghez németül beszél, Aki San, aki fordít, és Kojima aki ezúttal se hajlandó a jövőről beszélni, csak humorizálni. (méghozzá nem is rosszul)

Miután riport lezajlott és bevágták a legalább 100 fős tömegbe mind azt a 4-5 pólót (nem is sikerült szereznem belőle) közölték velünk Kojima San aláír a fal túlsó felén. FUTÁS!!!

1 perc alatt kerekedett egy legalább 80 méteres sor. Haverom mondta, hogy igen valószínű, hogy mi már nem kerülünk sorra. Ez engem a legkisebb mértékben sem tántorított el. Titeket se érdekelt volna nem? Szerintem szálkásra fejeltem volna utólag az ajtófélfát, ha aznap kiállok a sorból.

Valaki előttünk már vette elő a signózásra szánt ereklyéket. Volt ott minden. Metal Gear Solid Ps1-ről, Ps2-ről, PS3-ról, PSP-ről. Kb. 6 db lemezt vett elő a gyerek egy pillanat alatt. Aki San közbe már mászkált aggódva a sorok között és finoman közölte mindenkivel, hogy csak EGY tárgyat ír alá a mester. Mondtam neki, hogy: ne aggódjon, én úgyis azért jöttem, hogy Kojimát hazavigyem.

Amikor már egész közel voltunk láttuk, hogy szerencsére adnak egy MGO-s óriás kártyát, és azokat írja alá Kojima. Mák, mert semmi erre érdemes nem volt nálunk. Így volt tökéletes. Haveromat gyorsan megkértem, hogyha odaérünk, akkor ő menjen előre, majd utána fotózzon le engem, ahogy kezet fogok a japán videojáték Istenséggel. Hihetetlen örömmel fogadtam, hogy nagyon jól sikerült a kép. Ezúton is megköszönném fotósomnak Gergőnek! Várunk PSN-en mester!

Már félre van téve neked a hely a barátlistámon!

Ezután még belekukkantottunk a Star Wars Unleashed-be ami, már nem tűnt annyira látványosnak, amint én irányítottam, de biztos vagyok benne, hogy egy kis gyakorlás csodákra lesz képes.

Ami még nagyon tetszett az a viaszból formázott filmes, és videojátékos hősöket, és gonoszokat ábrázoló figurák. Ezekről még lehet látni képeket a képek menüpont alatt.

Az első nap főbb látványosságai, és a begyűjthető promóciós tárgyak nagyrésze meg volt ekkorra, és már közeledett a nap vége. Már a buszban ültünk és már csak az indulásra vártunk, amikor még becsúszott mellénk egy busz, ami Lipcse egy igen népszerű sztriptíz bárját volt hivatott reklámozni. Mit nem mondjak igen látványos volt.

Még este benéztünk újra a vonatállomásra, kicsit bevásároltunk másnapra, este összekészítettük a cuccunkat, és cirka éjjel 1-kor már az ágyban hevertünk.

Másnap reggel bepakoltunk a buszba, hiszen reggel háromnegyed 9-kor végleg elhagytuk átmeneti szállásunkat. A kiállítást rögtön a Mirrors Edge-el indítottuk. Volt ott is egy legalább fél órás sor, aztán végre be. Amikor beestem a székbe rögtön ott várt már egy ME-es munkatárs, aki elmagyarázta miként is, folynak a dolgok a ME világában. Annyit elárulok, hogy bénáztam rendesen, de abszolút kiismerhető a játék. Szerintem egy hét alatt bárki képes lenne vérpofin száguldozni a város tetőin. Kicsit kellemetlen volt a ME-es úriembernek, amikor kifagyott a gép, de már nagyjából úgyis a végére érem a játéknak. Átvettem az ajándék pólót és haladtam tovább a többiekkel.

Készültünk a déli riportra. Előzmény, hogy már odafele szóltak nekünk, hogy a FIX.TV szeretne velünk egy riportot, tehát 2 önként jelentkezőre lesz szükség. Eleinte persze senki se akarta elvállalni, főleg aki ismerte a GAME OVER című műsor színvonalát, de végül a két legbátrabbnak kellett elvállalnia. A két fickó, akiknek acélból és krómból vannak az idegeik. Tehát Acél kollega, és én mentünk a második nap délben a főbejárat elé. Gergő pajtás kikísért a bejáratig, de mivel már ki nem jöhetett, így megbeszéltük, hogyha nem tart sokáig megvár. Kint félóra telt el mire mindenki mindenkit megtalált, és kb. 5 perc mire lement a riport. Ezután én visszamentem, és már sejtettem, hogy szegény Gergő nem várt meg. Nem csodálom. A világ legérdekesebb helyén fél óra felér egy kínzással. Egy kicsit azért vártam hátha csak WC-re ment. Vettem magamnak egy pólót, aztán elindultam.

„I walk alone.”

A Lipcsei expo talán kicsit unalmasnak hangozhat egyedül, de rengeteg lehetőséget is takar. Amikor mondjuk 5-en, mászkálunk együtt mindig több dologra, kell figyelni. Pl. hogy nem hagytunk-e el valakit a tömegben, hogy esetleg a többieket mi érdekel, és persze rábeszéléssel kell hatni, ha esetleg őket valami nem érdekel.

Így viszont a magad ura vagy. Ráadásul ekkorra már elég jól ismertem a kiállítást, szóval tudtam már azt is, hogy mit hol keressek. Elősszőr kapásból visszamentem egyet Killzone-ozni, Resistance-elni, és megnéztem végre a SOCOM-ot is (előző nap nem találtuk).

Aztán betévedtem az Alone in the Dark 5-re is valahogy. Már mondták nekünk, hogy annyira nem nagy szám, de ki kellett próbálnom. Sajnos mivel már alig álltam a fáradtságtól a lábamon nem tudtam sokáig ott állni, de azért nagyjából beleszagoltam a magányos sötétségbe. Ezután a protokoll ugyanaz volt. 1 óra mászkálás, félóra üldögélés. A fáradság oka az volt, hogy egy éjszaka nem volt elég az előző nap kipihenésére. Miután már mindent megnéztem mindent, ahol kibírtam várni a sorom összeesés nélkül, leültem az Ubisoft-al szemben és nézem mi a helyzet. Kb. félórája rontottam ott a levegőt, amikor szépen sorjában feltűntek a többiek is. Újabb félóra múlva kiderült, hogy a 2-es pavilonon túl kívül vár minket a Left 4 Dead PC-n + egy XXL-esnek titulált amúgy sima L-es póló. Nah gyorsan lehenteltünk pár ezer zombit, elvittük a pólót, majd még megverekedtünk pár N-Gage-es holmiért, és már indulhattunk is vissza Budapestre.

Az odafele úthoz képest a visszafele út már sokkal megterhelőbb volt. El se akartam hinni utólag, hogy végre hazaértem, de megérte.

Promóciós cuccok:

A rengeteg nyakbavaló, csuklópánt, toll, póló, és matrica között a legemlítésre méltóbb természetesen s Hideo Kojima aláírását magán hordozó kártya, a GTA IV-es táska, és tartalma. Leginkább ez az a 2 tárgy, aminek kapcsán olyanokat hallok a többiektől, mint pl.: Hogy dögölnél meg, te büdös mázlista, hogy kapnád be a makkom. Gondolom, ez magáért beszél!

„Take this! It might come in handy.”

Mi már valszeg attól is eldobtuk volna az agyunkat, ha egy üres Rockstar feliratú táskát kapunk, aminek a belsején mindenhol csak a logo-t látjuk, de még tele is pakolták nekünk. Volt benne két póló, egy csomag tele mindenféle matricákkal, a táska vállpántja, és a már jól ismert Liberty City-s szabadságszobor.

Csajok a GC-n:

„Move up ladies!”

Mondanom se kell, nincs az HD grafika, vagy az a videokártya, ami kenterbe verné a lenge öltözetű, egésznap mosolygós, bármikor megállós, pózolós, türelmes, bombázókat. Őszintén mondhatom, hogy tényleg jófejek a csajok. Voltam már más kiállításon is. Az se lepett volna, meg ha külön kell fizetni a fotókért a lányoknak (nem ritka), de itt szó sincs erről. Képek a galériában.

Beszámoló a játékokról:

Killzone 2:

Azt gondolom a játékra a legjobb szó az, hogy ÉLETHŰ.

A fegyver mozgása a karakter kezében, amikor mászik, ugrik, sprintel, stb. Az, hogy igen gyorsan elhalálozhatunk. Konkrétan most érzem elősszőr, hogy egy játék olyan, mint a címe. Már 10 percnyi játék után leesett, hogy itt kő kövön nem marad. Ha láttatok már valaha csatamezőt, ez Az! Erre még rátesz egy lapáttal a Helghast vöröses sárgán izzó szeme. Sokszor a szürkeség, és a füst miatt csak egy izzó szempár tűnik fel egy nagyobb tűzharc közben. Sajnos nem volt elég időm, hogy kipróbálhassam, de mások monitorján felfedezni véltem egy hatalmas tankot is, szóval attól nem kell félni, hogy egy zónát gyilok nélkül hagyunk hátra.

Resistance 2 Chicago:

A Resitance-nél két pálya volt kipróbálható, és mivel a „hitetlenek” nem gazán ismerik a játékot ezért nem is volt akkora tülekedés, mint a Killzone-nál. Kényelmesen meg lehetett tekinteni mindkét pályát akár többször is.

Az elsőnél azt a pályát lehetett meggyötörni, amelyiket már az első gameplay videókból jól ismerhetnek a rajongók. Hale és 2-3 csapattársa egy kis utcán haladnak keresztül, amikor kb. 5 zombi szerű Crimera ugrik eléjük. Aztán már 10-en vannak, végül vagy 50-en futnak, és mind vérre szomjaznak. A hangok olyanok, hogy még a para sem kizárt, ha az ember nem épp 300 ember között PS-ezik. Mivel az irányítás nagyjából hajaz az első részre nem volt sok idő, mire újra beleszoktam. Elsőre meg is fektettem az összes, hörgő fenevadat. Ezúttal már szakadnak a végtagok, szóval nem túl szép látvány mire végzünk a mocsadékokkal.

„What the hell is that?! Do you see that command?!”

Ezután jön az a pálya, ahol szembetalálkozunk a már igen népszerű BOSS-al ami konkrétan egy komplett Goodzilla. Ám ezúttal a korai fejlesztési szakaszra való tekintettel ezt már az egyik PlayStation-ös munkatárs vihette csak végig, az egyszerű látogató csupán nézhette. Engem nem izgatott…látni akartam a fenevadat!

Motorstorm Pacific Rift:

A Motorstorm második része elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Megvolt anno az első rész, és a sokszor sáros, mocskos, sziklás sivatag még mindig jobban megfog. Ez a dzsungel környezet nem tűnt túl izgalmasnak. Nem láttam, hogy bármilyen szinten is interaktív lett volna a növényzet, mint ahogy azt ígérték. Viszont a kidőlt fák, és az elszórt sziklák miatt tele van akadályokkal. Egy 2 körös verseny alatt még a tapasztaltabb Motorstormosok is totál károsra törték néha a talicskát. Egyébként a kocsik koszolhatósága, és más efektek még mindig hozzák az elvárt szintet.

Egy másik monitoron láttuk, hogy valaki egy izzó magmától fűtött pályán igyekszik elsőként célba érni és nem volt semmi. Miután a jármű átugratott a láva felett kicsit kigyulladt a kocsi eleje, ami szépen sebesen átterjedt a kocsi többi részére is, majd pár, előre kiállított zuhany alatt áthaladva az autó ismét hűvösen száguldott tovább. Ez a jelenet egy kör alatt többször megismétlődött.

Mirors Edge:

Attól függetlenül, hogy majdnem a legvége előtt kifagyott a PS amin, teszteltem a játékot, volt alkalmam alaposan belemélyedni. Maga a játék tulajdonképpen ugyanaz, mint a pop, csak szebb a grafika, és FPS. Mindenesetre a POP-nél élethűbb, és nehezebb is. Összevetve elnyerte a tetszésemet. Ha összehasonlítanám a Next-Gen POP-vel akkor én a Mirrors Edge mellett, döntenék. Ebbe jobban bele tudom élni magam. Amúgy olyan érzése van az embernek a grafika, a színek, és a ruhák miatt, mintha az tervezte volna a látvány világot, mint aki azokat a hatalmas múlti sportruházati üzletek belső terét. Állítólag nem véletlenül van ez az érzésem.

Bionic Commando:

Erről a játékról annyit tudtam még indulás előtt, hogy sokan panaszkodtak, hogy külön meg kell szokni az irányítást. TÉNY! Ha valamihez hasonlítani kéne, olyan, mint egy Spider-man amiben konkrétan neked kell becélozni hova küldöd a hálód, és még gépágyú is van nálad. Ötletes, a grafika szép, de az irányítást még szoknom kéne kb. egy hónapig, hogy komolyan szórakoztató legyen. Persze az is tény, hogy vannak szerencsére nálam ügyesebb gamerek is. (Persze nem túl sok XD)

Left 4 Dead:

Aki esetleg nem ismerné a left 4 dead egy olyan csapat alapú, online, co-op, multi FPS ahol 4 átlagos ember, próbál keresztüljutni egy városon, amit elözönlöttek az igen gyorsan sprintelő zombik. A játék elején mindenki magához vesz valamilyen fegyvert (Shotgun, piszoly, Sniper, Uzi, Molotov, vagy csőbomba), és nekivágnak. A zombik bármikor, bárhonnan, bármenyien előtörhetnek. Minél tágasabb egy adott pályaszakasz, annál több a kannibál élőhalott. De ha még ennyitől nem parázna valaki, akkor még ezeken kívül vannak „magasabb rangú” zombik akik több lőszert tudnak elnyelni, és többet sebeznek. Ezek értelemszerűen felettébb másképp festenek, mint a többiek. Anno a játékból kiragadott első videók eléggé rútul festettek, de mára teljesen elfogadható a grafika. OK nem egy MGS4, vagy Far Cry 2, de az is biztos, hogy a grafikára egy rossz szó se lehet. Engem inkább az zavart, hogy nagyon gyorsan mozognak a játékosok. Kicsit hozzáérünk a kulzorhoz, és már átfutottunk a városon. Ezzel leginkább az a baj, hogy fél pillanat alatt szétszakadhat a csapat, ami ebben a játékban egyenlő a kudarccal. A PC-s kollegák válasza erre csak annyi volt: „Üdv a PC-s játékok világában!”

A többi játékot vagy nem próbáltam ki, vagy nem elég érdekes, hogy írjak róla, vagy simán elfelejtettem.

Jótanácsok azoknak, akik azt fontolgatják, hogy jövőre a GC-re menjenek:

Mielőtt mi kimentünk Lipcsébe, úgy terveztük, hogy egyénileg fogjuk szervezni, de szerencsére nem így tettünk. Tudom, hogy nem túl népszerűek manapság a különböző utazási irodák, de utólag nézve, egyszerűen fogalmunk se volt arról mennyi mindennel kell szembenéznie annak, aki egy ilyen utat akar megszervezni.

Elősszőr is a GC esetében révén, hogy Németországban van fontos, hogy jól beszéljünk németül. Ugyanis a kiállításon kívül nagyon kevés helyen beszélnek angolul. Voltak olyan szituációk, amikor valamiért, amit nem tudhattunk udvariasan ránk szóltak, és ha nem mondják el angolul, vagy valaki le nem fordítja németről magyarra, akkor fogalmunk sincs mit kéne, vagy NEM kéne csinálnunk.. Továbbá itt van az, hogy egyáltalán nem ismertük a várost. Nem tudtuk hova mehetünk kajáért. Aztán ott vannak a jegyek, amikért nem kellett órákon át sorban állni, mert már pesten a kezünkbe kaptuk.

A legjobb dolog az egészben az, hogy az utazási iroda tudja, hogyan csökkentheti úgy a költségeket, hogy ne legyen túlságosan kényelmetlen az út. Amikor mi számoltuk egyénileg a költségeket legalább 100 ezer Ft-ot számoltunk, és ebben még nem volt benne az amit Lipcsében akartunk elkölteni. Az utazási irodával viszont ez a költség pont fele annyiba, vagyis 50 ezer Ft-ba került. Szóval ezúttal is köszönet jár az Interpress-nek a segítségért!

„This is robbery!”

Bizony a GC-n számítanak arra, hogy jó vastag pénztárcával érkeznek a látogatók, és vékonnyal távoznak. Persze az, aki sokat utazik, annak ez nem meglepő, de bizony a kiállítás területén dolgozó büfések simán elkérhetnek 3 eurót fél liter üdítőért, ásványvízért. Vagy pl. 7 eurót egy nagyobb hamburgerért.

3 euró= 720 Ft

7 euró=1680Ft

Viszont élelmiszert, és folyadékot a kialításra simán be lehet vinni. Szóval, ha van rá lehetőség az expo előtti napon, vagy órákban érdemes valami külső közértben bevásárolni, mert ott már 19 euró centért (45 FT) kaptam 2 liter vizet, pl. és ízre teljesen jó volt. Viszont a kupak az első nyitás után eresztett… erre érdemes odafigyelni, mert nekem a második üveg vizem kifolyt… szerencsére semmi fontos nem ázott el, csak néhány szendvics.

„You are here…”

Mint már mondtam, fogalmunk nem volt mi merre volt. Pedig már a bejáratnál osztogatnak újságokat, amik igaz, hogy teljesen német nyelvűek, de részletesen leírják, hogy melyik halle-ban (pavilonban) mi, és hol található. Ez azért fontos, mert ha valaki például Guitar hero rajongó, akkor elsőre oda érdemes menni nehogy az legyen, hogy valami ingyenes cuccot osztogatnak, és simán lemaradsz róla. Meg egyáltalán, nem rossz, ha az ember képben van.

„I’m sorry, but you’re not allowed in here!”

Bizony a sok vér, az erőszak. Ez az, amitől a felnőttek igazán ellazulnak, miközben szorongatják a joypadot. Nekik már mindegy, de a fiatalság még megmenthető, és ezzel a teóriával a GC is egyetért. Így minden évben 3-4 (melyik évben mennyi) csuklószalagot osztanak szét, cserébe, ha megmutatod a személyidet, útleveledet. Ezek színe, és keskeny felirata jelzi a GC-s munkatársaknak, hogy ki hány éves múlt el.

Citromsárga: 6 éven felülieknek. (Ez csak tavaly volt)

Zöld: 12 éven felülieknek

Kék: 16 éven felülieknek

Piros: 18 éven felülieknek (Ez az a karszalag, amivel minden a látogatóknak kijelölt területre be lehet menni)

Igaz, aki gyanúsan fiatalnak tűnik attól még később is, kérhetnek személyit, még akkor is ha ott virít a piros karszalag a csuklóján. Elég komolyan veszik, de ettől függetlenül érdemes beszerezni ezt. A hétköznapi napokon a sort kb. 10 perc alatt, le lehet gyűrni. (Ez semmi a többi sorhoz képest)

„Where are they coming from?”

Bizony a tömeg nem piskóta a GC-n. Sok az érdeklődő. Olyan érzése van az embernek, mintha teljesen ingyenes lenne a belépő. De ez a tömeg még semmi ahhoz képest, ami hétvégén vár a nézelődőkre. Itt látható 2 kép egy folyosóról. Az egyiket én csináltam hétköznap.

A másik tavaly készült hétvégén.

Ezek a folyosók a csarnokot, és a pavilonokat kötik össze. Itt még semmi sincs, de már itt áll a sor. Nem hömpölyög. Azért áll a sor, hogy bejusson egy pavilonba, utána, ha csak levegőt akar az ember, azért is 3 órás a sor. Szóval érdemes elkapni a hétköznapi napokat. Főleg, mert az első látogatóknak szánt napon lehet a legtöbb ereklyét szerezni.

„What’s the plan?”

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a Lipcsei Games Convention-nek annyi, meg, hogy átköltözik. Nos a helyzet az, hogy csupán egy fejes költözik át, aki a termetes bankszámláját is viszi magával. Így lesz egy nagyon drága (a látogatóknak szintén drága) nagyszabású Games.com Köln-be, és lesz egy kisebb költségvetésű Games Convention jövőre is Lipcsében. Hogy pontosan miként fog festeni, az még a jövő zenéje.

„Reporting in!”

Összegezve nagyon jó volt az expo. Jó érzés volt 4 napig kizárólag olyan emberekkel beszélgetni, akiket ugyanúgy érdekelnek a videojátékok, mint engem. Természetesen a legemlékezetesebb az a kb. fél óra, ami Kojima körül forgott. Igaz az út elég megterhelő volt, de megérte. 4 nap alatt több álmom vált valóra, mint az valaha gondoltam volna. Ha lesz ilyen jó legközelebb is, akkor mindenképp érdemes beruházni az útra.

További képek ide kattintva megtalálhatók a honlapomon, és folyamatosan igyekszem bővíteni az állományt, haveroktól kapott képekből.